Éppen sok időm van Sodival és Zsetonnal foglalkozni, mert szabadnapjaimat töltöm itthon. Így sort kerítek  rendszeres lélek- és popsiápolásra is, aszerint, hogy kinek mire van szüksége. (Nem, nem, én jól vagyok, köszi, értelemszerűen ez csak a macskákra vonatkozik... )

Ezen kívül a komoly beszélgetések ideje is mostanság aktuális, mert vannak bajok, nem kell mondanom, gondolom. A lakás alomban úszik, hiába a félóránkénti söprögetés, a kaja másfélméteres gabonakörben a kajás tálak körül...
a többi kupi igazából már nem miattuk van, ahhoz majd elbeszélgetek a gyerekeimmel is...

Na de csak mondom, mondom, ha véletlen oda is figyel valaki... nagy bocsánat kérések közepette mindent megígér... aztán semmi. Csak mézesmadzag...

de én meg mindig elhiszem... annyira béna vagyok!

De mostantól minden más lesz. Szigor lesz és következetesség. Bizonyíték kell, nem ígéret! 

Leszorítjuk az ellenállást a lehető legminimálisabb szintre!!



És persze ilyenkor egy félnapig minden más... mindenki meghúzza magát...

hol itt, hol ott...

de majd holnap... holnap meglátjuk, ki hogy muzsikál...

Zseton, beszélnem kell veled!
Hiába vagy pici, mindent nem engedhetsz meg magadnak! Ez egy család, mindenkinek kicsti alkalmazkodnia kell. Az nem lehet, hogy a gyerekeket nem hagyod aludni éjszaka, és Sodit is állandóan gyámbászod. 

Ha rosszul viselkedsz, kiteszlek a fürdőszobába, internátusba!

Hát mondanom sem kell, volt ijedezés, pánik...

és aztán jöttek az ígéretek...

Meglátjuk, mennyi valósul meg ezekből... mindenesetre a szándék megvan, az látszik... :) <3

Nagyon szép idő van mostanában, így sokat megyünk a gyerekekkel ide-oda. Igazából minden hétvégén, amit együtt töltünk 4-en, elmegyünk vmi izgalmas programra. Az iskola beindulása óta mindenképp.
De így is megvannak a vidám pillanatok, amit kis szőrös barátainkkal töltünk. El nem ítélehtő módon, most kicsit Zseton a kedvenc, Sodi kicsit háttérbe szorul. De mindenki nyugodjon le a (gyros) pitába, őt is szeretjük! :D

A múlt hét elején egy mandulagyulladás volt Zseton segítségére a beszokásban, köszönjük bacik! 


Amikor megmondtam Zsetonnak, hogy Pocó lassan meggyógyul és megy iskolába, magán kívül visított, hogy neeeeeeee!

De sajnos ez nem kívánságműsor, ha menni kell, hát menni kell.



Legközelebb, ígérem, Sodi és Zseton közös pillanataival jövök! <3

 Szétnéztem a kanapén, és hoppá... egy zseton... 

Sodi ismerkedik, figyel, szalad, elé, no meg előle...

Azt mondja, tualjdonképpen jót tesz az egészséges életmódjának Zseton, mert mozgásra kényszeríti...



Szóval figyeli Zsetont, és remélejük ez a megismerés mély szeretetet fog eredményezni. :)

Igazából nem is tudom, mit mesélhetnék. 
Elmentünk, hogy megnézzük a nem tudtuk, kit, azóta tudjuk, Zseton, mert ezt a nevet adtuk neki. 

Macskaszállítóval mentünk nézni, azt mondják, az jó a rövidlátásra...
Szóvalal addig néztük, míg felkeveredett velünk a gödöllői hévre...

Hát, így alakult, van ilyen, előfordul bárkivel, hogy addig addig nézi azt a valamit, míg valahogy odateleportálódik valahova az a dolog...


Szóval Zseton lett az új kistesó, Sodié, és ahogy látom, másik 3 gyereké is... a kiccalád 6. tagja. (Gekkókat, hangyákat és pókokat a súlyminimum miatt nem számolom...)


Néhány pillanatkép az első két napjáról...
(pár telefonos kép is van, de igyekeztem rendesen fotózni :)
ha tetszik, osszátok meg! <3

és végül a tesó nem is olyan rossz fej...

Rá kellett világítanom a helyzetkomikumra. Mert segítség nélkül nem értette meg.

Sodi rendszeresen az ablakban ücsörögve várja az arra érkező átutazó kollégákat, de ha arról beszélek neki, h testközelből megtapasztalhatja egy kistesó minden áldásos hatását , ha hozzánk költözik már nem akar hallani róla. Ma is azt mondta nekem, nem is kicsit illetlenül, hogy NYASGEM...

Nyilván rossz néven veszem ezt a fajta neveletlenséget, a mi családunkban bunkónak lenni nem divat, kérem. 

De ilyenkor csak néz, és úgy csinál, mint aki éppen mással van elfoglalva...

Lényeg a lényeg, hogy azzal nem fog elérni semmit, ha egyáltalán nem hajlandó meghallgatni... és úgy csinál, mint aki süket...

És akkor sem engedek ebből, ha ketten fognak össze ellenem...

A hétévégén elmegyünk, és megnézünk egy dögös vörös kistesó jelöltet, és még nem adtuk fel telejsen az akt projektet sem: mert egy kopasz macska azért mégiscsak lehet, h meggyőzné Sodit ...

a hétvégén jelentkezem!

Sodi nem érti, és teljesen befordult...
ja nem, ki :)
az ablakon bámul kifelé, révedezik egy egyke világról... :)

Ma úgy döntöttem, hogy elmondom Sodinak, h lassan új családja lesz, összeköltözünk, és mostantól osztoznia kell a figyelemben és szeretetben egy másik jött-ment alakkal, akiről persze egyelőre nem tudjuk, ki lesz.
Mondtam, neki, ide figyelj, Sodi! Erre ő:

Majd mikor már megemlítettem, hogy nagy eséllyel ez örökre így marad, úgy tűnt, nem érti:

Gondoltam, elismétlem. Ekkor már láthatóan úgy viselkedett, mint aki nem tudja értelmezni a hallottakat:

Még szomorúnak is tűnt.
De egyik pillanatról a másikra megvilágosodott, és méla undor ült az arcára, majd hirtelen elképesztő hányinger fogta el:

itt jobbank láttam, ha hagyok neki egy kis időt, hadd dolgozza fel a sokkoló infót...