Zseton, Pocó kosár edzéséről hazaérkező látogatókat kapott. Először kicsit zavarban volt, azt se tudta ilyenkor mégis hogyan kell viselkedni.
Segélykérő ábrázattal kereste Sodit, de nem találta, hiába pásztázta végig a jól megszokott helyeket szelid tehénszemeivel.
Egy darabig még csak türelmesen tűrte, hogy kézről kézre adják a lelkes látogatók, de nem kellett hozzá sok, megelégelve a nyaggatást kieresztette, ami a torkán kifért, Sodit hívva segítésgül.
Sodiiiiiiii! Segíííííts!
Gondolta Zseton, Sodi már a gondolatot is hallja, nemhogy a nyavicskolást..., hogy jöhessen megmentni, hiszen bizonyosan szereti... (mint ahogy erről az előző részben már hosszasan beszéltünk...)
Sodi Zseton képzeletében átszellemülten figyel a hívó hangra...
Mindeközben Sodi a valóságban...
Mivel a hathatós segítség nem érkezett meg, így Zseton kénytelen-kelletlen elmenekült, és végső csapást mért a vendégek lábbelijére... na meg az én udvari papucsomra...
Sodi is előmerészkedett
Mindenki túlélte az estét.
Zseton kicsit fáradtan a széket válaszotta ágynak
Sodi pedig bebújt Minci mellé, és még villanyoltás előtt elaludt... Mincivel együtt.