Rajtakaptam őket... Azt hitték, nem nézek oda...
Nem, igazából pontosabban, amíg nyilvánvalóan néztem őket, addig ez így nézett ki.
Meg így:
Nem foglalkoztam ezzel sokáig, aranyosak, elvannak de semmi különös.
Aztán egyszercsak arra lettem figyelmes, hogy vmi titkos diskurzus folyik. Valami visszafogott susmus, és metakommunikáció.
Zseton úgy érezte, Sodi talán nem fejezi ki elég egyértelműen, amit iránta érez. Nyilván abban a reményben, hogy Sodi szereti őt.
-Sodi, Sodi, mondd kedvelsz te engem ?
- Jaj, Zseton, most tényleg megint kezded? Ez annyira fárasztó...
- Na, Sodi, Sodikám, most nehogy elkezdj ezen duzzogni, én csak szeretnék mindennap hozzád bújni, és hozzád akarok tartozni, a testvéred akarok lenni!
Nézd, én így szeretlek téged: nagyoooon!
Na, akkor te is szeretsz engem?
