Éppen sok időm van Sodival és Zsetonnal foglalkozni, mert szabadnapjaimat töltöm itthon. Így sort kerítek rendszeres lélek- és popsiápolásra is, aszerint, hogy kinek mire van szüksége. (Nem, nem, én jól vagyok, köszi, értelemszerűen ez csak a macskákra vonatkozik... )
Ezen kívül a komoly beszélgetések ideje is mostanság aktuális, mert vannak bajok, nem kell mondanom, gondolom. A lakás alomban úszik, hiába a félóránkénti söprögetés, a kaja másfélméteres gabonakörben a kajás tálak körül...
a többi kupi igazából már nem miattuk van, ahhoz majd elbeszélgetek a gyerekeimmel is...
Na de csak mondom, mondom, ha véletlen oda is figyel valaki... nagy bocsánat kérések közepette mindent megígér... aztán semmi. Csak mézesmadzag...
de én meg mindig elhiszem... annyira béna vagyok!
De mostantól minden más lesz. Szigor lesz és következetesség. Bizonyíték kell, nem ígéret!
Leszorítjuk az ellenállást a lehető legminimálisabb szintre!!
És persze ilyenkor egy félnapig minden más... mindenki meghúzza magát...
hol itt, hol ott...
de majd holnap... holnap meglátjuk, ki hogy muzsikál...
