Sodi naplója

avagy Sodi feladja a szingli élet minden előnyét

Sodi mellé társ kell, Sodi bemutatkozik

2018. október 04. 09:43 - Zádory Claudia

Van egy nagyon bolond macskám, Sodi. (Csak azoknak, akiknek a story mellé szükséges némi anamnézis, mondom el, hogy 3 gyerekem van, nem élek együtt a férjemmel, és a szerelem pedig olyan pasi és kislánya mellé sodort, akik végül nem kértek a közös életből. Ez engem pedig most arra ösztönöz, hogy akkor egy magam számára teljes életet próbáljak kialakítani, ami többek között abban nyilvánul meg, hogy a már meglévő macska-ördögöm mellé beszerzek egy másik - reményeim szerint - minden lében kanál, apró kis szörnyeteget).
Szóval a helyzet az az, hogy Sodi elég sokat van otthon egyedül. És négyünkre amúgy is kevés, mindig megy rajta a vita. :)  És egy macska nem macska. Tehát következtetésképp kell egy másik macska. 
Nagy keleti és sziámi rajongó vagyok, de alapvetően nem akartam macskát venni, inkább örökbe fogadni. Viszont a mezítelen szfinxek teljesen levettek a lábamról. De hát mondjuk meg őszintén, nem mindenkinek van megfelelő anyagi háttere egy ilyen kismacska beszerzésére. De Isten útjai kifürkészhetetlenek, még bármi megtörténhet. Na jó, 2 hét alatt, azért olyan sok minden biztos nem :)
A másik verzió, hogy egy kis dögös vörös kandúrt keresek Sodi mellé, csak hogy érezze a törődést, és ne is tudjuk összekeverni őket. Talán így elég nagy a kontraszt, ahhoz, hogy az elképesztő tágas, 60 nm-es lakás másik végéből is lehessen tudni, Sodit kell-e mondani, vagy ... öööö .... és itt most megakadtam, mert nevünk még nincs. De ez legyen majd egy következő bejegyzés témája. 
Legyen elég most az, hogy Sodi 2 éves, ivartalanított kandúr, akit én szerettem volna kiengedni, mert kertes házban lakom, de végül nem mertem, mert félek az autóktól, és harapós kutyáktól, a kert 'akadályosítását' meg nem tudom egyelőre megoldani, hogy ne tudjon a kertből kimenni a drága. Szóval ő egy benti macska. Ebből kifolyólag nagyon intim viszonyunk van. Amikor persze éppen nem lendületből a fejemen ugrál, vagy nem borogat valamit a lakásban, vagy éppen nem fel-le rohangál cél nélkül, mint egy tornádó. 
Sodi, ha egyedül vagyok, velem alszik. Imádom, finom, puha. Ha dolgozom - mert mivel fotózással is foglalkozom, sok utómunka marad otthonra - mindig az ölembe kucorodik, és együtt nyomkodjuk a billentyűzetet, ugyanis fontosnak érzi, hogy a közös munkában tényleg ott legyen a digitális lábnyoma.
Ilyen az én Sodim (ha rossz, akkor a kislányomé ;) ) .
Mostantól szeretnélek benneteket beavatni az új jövevény érkezésének előzményeibe, és érkezése utáni időszakba. Ez olyan izgalmas. Én már úgy izgulok!!! :)
Ha van kedvetek, tartsatok velem. Szeretnék kevés szöveggel és sok képpel mesélni az elkövetkezendő napjainkról...
Várunk szerettel Sodival!
Több kép itt: https://www.facebook.com/media/set/?set=a.1053494651434854&type=1&l=62e5a9f7ed

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://sodimacska.blog.hu/api/trackback/id/tr2414280779

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Dorka111 2018.10.16. 12:02:37

Bocsánat, de ez nem Sodi blogja? :)
Ő mit szólt az új jövevényhez? Mi volt az első reakció?

Zádory Claudia 2018.10.16. 15:15:08

@Dorka111: Nyilván el volt ájulva az örömtől :D
süti beállítások módosítása